Origami Heart

Gondolkodjunk tiszta fejjel. Ki kellett mosnom a pár napos buliszagot a hajamból. Ez már megint egy ilyen hét volt. Szombat van, délután, ma még nem csináltam semmit amire azt tudnám mondani, hogy hasznos voltam, ;) de még messze van az este.

Ilyen péntekem nem volt még. Nem tudtam eldönteni, hogy másnapos, álmos, vagy aznapos vagyok-e. Bementem dolgozni, de nem nagyon tudtam felvenni a ritmust, még jó, hogy mellettem sokat megélt kolléga ült és ellátott jó tanácsokkal.

Előző este (csütörtök) Kriszta hívott bulizni, ismét valaki ünnepelt valamit. Feltett szándékom volt, hogy berúgok, minden okom meg volt rá. Vagy minden okra lehet inni. Itt voltak a kollégáim is, akikkel alapból is el szoktam járni ide-oda. Minden adott volt a jó hangulathoz. Voltak, akik a jósnál próbáltak megtudni bármit a jövőjükről, voltak, akik a testfestést választották, voltak, akinek a jós mondta, hogy te most testfestésre fogsz menni. Én a gyávábbik fajtából való vagyok, még a múltamat se nézem szívesen, nem hogy a jövőmet akarnám tudni. Maradt a testfestés. Kértem a karomra egy Ferrari emblémát. Hát olyat nem tud. Viszont tud mást, és a másodperc tört része alatt a vállamtól a csuklómig telefújta valami nonfiguratív tetkó kinézetű rajzzal. Mondjuk nem ezt kértem. De jó hangulat volt, annyira nem zavart és titkon reméltem le lehet majd mosni. :)

Az ital fogyott, a hangulatom emelkedett, a derekam kezdett fájni. Nem tudom ez, vagy hogy másnap munka van, volt az erősebb késztetés, de hazaindultunk. Krisztánál belenéztünk a tükörbe és mindketten szépen össze voltunk firkálva. Eszembe jutott az a jelenet a Tökös tekés című filmből, mikor részegen összetetoválták a hátát az egyik szereplőnek.

A buli előtt még találkoztam egy lánnyal. Nem tudom fogunk-e még, ügy tűnt le kell zárnunk valamit. Nem tudom lezártuk-e, de ha már múltról és emlékekről írtam fentebb, készítettem neki egy eldobható emléket. Remélem eldobta. Az utolsó képet róla, a búcsúzásunk után a kirakatüveg tükröződésében láttam, ahogy a hűvös tavaszi szélben próbálja a járókeretébe beakadt vörös haját kiszabadítani. Azóta beszéltünk már telefonon, de nem említettem, hogy ezt láttam.

Miután a pénteket kómásan átdolgoztam, este hármas búcsú buliba voltam hivatalos. Nem ittam alkoholt. Nem azért mert erős vagyok, hanem gondolni se akartam rá. Viszont cserébe az éves passzív dohányzásomat teljesítettem. Elvoltam, találkoztam sok ismerőssel. Emlékek már megint. Ezért nem szabad öregnek lenni, mert egyre több lesz az emlék, egy darabig, utána meg szenilis leszek úgyis. Hazafele gyalogoltam egy keveset, hogy szó szerint kiszellőzzek. Itthon skypeon összetalálkoztam Tesókámmal, beszélgettem vele egy keveset, örültem neki, mert már hiányzott.

Most megyek át Dinához a kölcsönadott pspért. Eriknek nem adom vissza. Azért is jó apának lenni, mert simán találhatok olyan indokot, amiért nem játszhat vele. Amúgy most képernyő elvonási büntetésben van. Kihúzta a gyufát rendesen. Kamaszodik. Nem lesz egyszerű vele, már most látszik.

Indulok, hátha hasznos leszek mégis.